Fanszőrzetem története

Betty Dodson képe - © Betty Dodson Foundation www.dodsonandross.com

Nem tudom, hogyan történt és mikor, hogy szőr kezdett nőni a vulvámon, engem soha sem zavart, hozzá tartozott. Emlékszem milyen volt csupaszon, és aztán egyszer csak sűrű, puha barna szőr borította. Sokkal élénkebben él bennem a testem egyéb részein növő szőr emléke. Sok, fekete, erős szőrszál lett fehér bőrömön, mások pedig előszeretettel tettek rá megjegyzést. Kellemetlen volt a figyelem, a másoktól különbözés, a kortársak viccelődése, a hónaljamon megjelent pár szőrszál hangos ünneplése az utcán, vagy a három szál szőke szőrrel megáldott iskolatársaim problémázása a szőrtelenítésről. Megpróbáltam rejtegetni, ami elég nehéz volt, főleg egy szál tornadresszben tornaórán, vagy szoknyában, rövidnadrágban, fürdőruhában. Ha valamit utáltam a testemen, akkor az a szőr volt.

Míg a lábszőrömmel kapcsolatban mindent kipróbáló szőrtelenítési szakértő lettem már fiatalon, a vulvámon növő szőrről eszembe sem jutott, hogy leszedjem. Kivéve persze ami a bugyimon kívül esett, azt nagyon szégyelltem. Hogy honnan vettem, hogy van jó helyen nőtt szőr és nem jó helyen nőtt szőr, nem tudom. Valószínűleg a női test vizuális ábrázolásához abban az időben még hozzá tartozott a vénuszdombot borító sötét háromszög, nekem pedig kellemes érzet volt ez a szőr – lehetett játszani vele, simogatni és turkálni benne, mintha egy kis szőrös állatot érintenék, a szőr mozdulása pedig az együttlét alatt is jól esett.

Az első barátommal jó érzés volt elfogadva lenni 'szőröstül-bőröstül', és ebbe az is belefért, hogy kíváncsiságból elhatároztuk, hogy megnézzük magunkat csupaszon. A borotválás utáni, felnőtt vulvám látványa nagyon meglepett. Kislány koromból más formájú nagyajkakra emlékeztem, és nem tudtam mi történt velem, hogy most másként néz ki. Abban biztos voltam, hogy nem láttam még hasonlót, és hogy korábban nem ilyen volt. Hangosan nem mondtam ki ebből semmit, de magamban azt gondoltam; biztos ami biztos, én visszanövesztem magamra azt a szőrt - addig persze még hátra volt a szőrnövesztés kálváriája, a borotválás utáni viszketéssel és szúrással.

Húszas éveimben semmi külső nyomást nem éreztem arra, hogy szőrtelenítsem a vulvámat, és egészen a harmincas éveim elejéig kellett eljutnom, mire találkoztam az első seggfejjel, aki nem volt hajlandó együtt lenni velem, amíg ő maga le nem borotvált, ami akár egy közös játék is lehetett volna, ha közben nem érzem azt, hogy anélkül nem vagyok elég jó. Már ott le kellett volna lépnem de nem tettem, sőt, még akkor sem hagytam faképnél, amikor nem akart óvszert használni és hosszas, játékosnak tűnő huzavonába kezdtünk az ágyban. A végén ő győzött, és óvszer nélkül a testembe. Nem várt dühöt hoz fel bennem az, ahogy erről írok.

Szerencsére partnereim többsége őszintén lelkesedett azért, amit a bugyimban talált - hol különböző mértékben szőrös, hol csupasz vulvát - míg nem egy pár évvel később egy harmincas évei közepén járó férfival hozott össze a sors, aki gyakorlatilag csak pornóban látott addig meztelen, persze egytől-egyig csupasz vulvájú nőt, és sokkolta, hogy az én nemi szervem szőrös. Emlékszem, ahogy belül megfagytam – úgy éreztem nem vagyok elég jó úgy, ahogy vagyok, hogy lehetett volna jó a szex?
Még akkor is, amikor épp teljesen szőrtelenítős hónapokban/években vagyok, nagy ellenállást vált ki belőlem, ha a partnerem teljes, babapopsi-szerű csupaszságot vár el tőlem. Úgy érzem magam olyankor, mintha szolgáltatnom kellene valamit, mintha adnom kellene azért, hogy elég jó legyek.

Felnőtt életem egyik részét szőrös vulvával élem, a másikat szőrtelennel. Szeretem akkor és úgy viselni a szőrzetemet ahogy nekem jól esik, időszakonként váltogatom. Szeretem megnöveszteni, rövidre formázni, vagy teljesen legyantázni is, mindegyik ezzel járó érzet jól esik. A borotváláshoz túl érzékeny a bőröm, így igazi megváltás volt rátalálni a waxolásra és a cukorgyantára, ami egyáltalán nem fájdalmas és a bőröm nagyon jó sima utána. Amikor gyantázás után újra ruhába bújok, a bőröm nagyon érzékeny, szinte a ruha hűvös érintése is izgató.

A húszas éveimben a szőrzetem puha és selymes volt, barna, jól esett kis tincsbe sodorva tekergetni. Jó pár éve már, hogy ősz szálak vegyülnek bele, de ez úgy tűnik egyáltalán nem jelent kozmikus problémát partnereimnek, ahogy az se, ha épp hosszú, sőt. Néha kifejezetten izgalmasnak találják, hogy természetesen viselem a fanszőrzetemet, szerintük annyira ritkaságszámba megy. A negyvenes éveimben észrevettem, hogy az életkor és gyantázás hatására a szőr sokkal lassabban nő vissza, a vénuszdombom felső részén pedig gyakorlatilag lehetetlen visszanövesztenem, szinte teljesen eltűnt, pedig az elmúlt időszakban vágytam rá, hogy újra a régi legyen.
A napokban azt tervezem, hogy elmegyek a kedvenc naturista szaunámba, és eszembe jutott, hogy most nem szőrös a vulvám, így látható lesz ott is. Érdekes élmény volt megfigyelni magamon, hogy bár teljesen ruhátlanul lenni komfortos érzés, ennek a kis területnek a fedetlensége most egy kis megszeppentséget és valamiféle óvatosságot kelt bennem.

Barátságos, rugalmas kapcsolatom van a vulvámon növő szőrrel. Ha akarom megnövesztem, ha akarom rövidre vágom vagy leszedem. Kipróbáltam milyen másnak megfelelni, és kipróbáltam azt is, hogy milyen úgy csinálni, ahogy én épp jól érzem magam. Ez utóbbit választom.

A vulvánkon természeténél fogva szőr nő. Senkinek sem szabadna úgy éreznie, hogy ezt valaki más kedvéért kellene eltávolítania.

---